2020 számunkra eddig többek között a kollaborációkról szólt: nem sokkal azután, hogy hazatértünk Leeds-ből, ahol a North Brewing Co.-val főztünk egy New England-stílusú IPA-t, már ismét kezdetét vette az ötletelés – ezúttal a Hygge csapatával, rajtuk keresztül pedig a világ egyik legnagyobbra tartott kávépörkölő üzemével, a dán Coffee Collective-vel. A mi fantáziánkat már egy ideje izgatta a kávés sör gondolata, ők pedig már veteránnak számítanak ebben, hiszen előttünk már olyanokkal dolgoztak együtt e téren, mint a szintén dán Mikkeller, vagy a világ legjobb sörfőzdéjének tartott Hill Farmstead. Közösen végül egy áfonyával és kenyai Kienei kávéval főzött berliner weisse-ben állapodtunk meg, aminek a Mange Tak (a nagyon köszönöm dánul) nevet adtuk. 

A premier kapcsán arra gondoltuk, hogy megpróbáljuk mindkét oldalról – tehát a barista és a sörfőző szemszögéből is – elmesélni, miért lett igazán különleges a végeredmény, miért izgalmas specialty kávéval dolgozni és miért gondoljuk azt, hogy ez lesz az új kedvenc nyári ivósöröd. Elsőként Vidó Márk, a recept kitalálója mesélt.

Emlékszem arra a decemberi meetingre, amin sörfőző mesterünk, Németh Anti először említette, hogy az egyik új sörünk a neves dán kávépörkölő céggel, a Coffee Collective-vel, és itthoni forgalmazójukkal, a Hygge-vel készül majd kollaborációban. A legkézenfekvőbb persze az lett volna, hogy főzünk egy kávés stout-ot, hiszen a
típusra jellemző pörkölt malátás, kávés, étcsokoládés ízjegyeket egy sötétebb pörkölésű kávé szépen ki tudja domborítani. Abban viszont egyetértettünk a hyggés srácokkal, hogy a piacnak ez a szegmense már eléggé telített alapból is, másrészt pedig úgy gondoltuk, hogy a napsütéses tavaszi időhöz nem feltétlenül egy kávés stout illik legjobban.

Mindenképpen egy modernebb koncepcióval szerettünk volna előállni, és a járatlanabb utat választani, így született hát meg egy alacsony alkoholtartalmú, könnyen iható, világos kávés sör ötlete további megkötések és konkrétumok nélkül, hogy nekünk, sörfőzőknek is jusson némi kreatív munka. Ennyi instrukciót kaptunk, a részletek kidolgozása egy belsős pályázat keretein belül lett ránk bízva, amin bárki elindulhatott a főzdéből. A kiindulópontokat ismerve az első gondolatom az volt, hogy egy savanyú búzasör kávéval tökéletesen megfelel a kritériumoknak, hiszen ezek a sörök jellemzően alacsony alkoholtartalmúak, könnyen ihatók és frissítők, és személyes tapasztalatból azt is tudtam, hogy habár lehet, hogy elsőre furcsán hangzik, de a kávé kifejezetten jól társul a berliner weissek-ék ízvilágához.

Egy konkrét példa volt, ami etalonként lebegett a szemem előtt, ez pedig Pazinczár Péter (az egykori TuffBuzz és a jelenlegi Dealbreaker egyik fő sörfőzője - a szerk.) Sourbucks-jának málnával felturbózott változata, amihez tavaly tavasszal volt szerencsém a Hopaholic-ban. Máig megvan még, hogy a kávé és savanyú kettőse iránt érzett összes fenntartásom hogyan szállt el az első korty után: egyszerre volt meg benne az a fanyarság és gabonás lecsengés, amit annyira kedvelek a berlinerekben, kiegészítve a kávé gyümölcsösségével és savasságával, és az egész megfejelve egy jó adag málnával. Megszületett tehát az elképzelés, biztos voltam benne hogy egy 3-4% körüli, gyümölcsös és kávés berlinerrel fogok előállni, mindezt már csak át kellett ültetni a gyakorlatba.

A berlinerek nem arról híresek, hogy túl bonyolult, vagy összetett lenne a receptjük, az igazi kihívás inkább a megfelelő - nem túl éles, de azért elég karakteres - savanyúság elérése. A söröm esetében pedig ehhez jött még első körben a felhasznált kávétípus kiválasztása, a hozzáadott mennyiség kikísérletezése, majd azt kellett eldöntenem, hogy milyen gyümölcs kerüljön bele. A Hygge-től több típust is kaptunk kóstolásra, amiket elsősorban cold brew formájában teszteltünk, hiszen a sörhöz is hasonló eljárással adtuk a kávét. A választásom végül egy kenyai variáns, a Kieni egy világosabb pörkölésű változatára esett. A Coffee Collective elmondása szerint ez egy kissé édeskés, gyümölcsös savassággal rendelkező fajta, ami áfonyás, szedres, vaníliás ízjegyekkel bír. Ezek után talán nem meglepő, hogy úgy döntöttem a sört feldobom még egy kis 100%-os áfonyapürével és némi madagaszkári vaníliaporral, remélve hogy ezek szépen kihangsúlyozzák majd a kávé karakterét.

A Mange Tak végül egy 3.3%-os alkoholtartalmú, könnyed tavaszi-nyári sör lett. Az áfonyától gyönyörű, mélybordó színt kapott, szénsavassága átlagos. Illatában és ízében is szépen jön egy kis tejsavas savanyúság, az áfonya fanyarsága és a kávé csersavassága, valamint gyümölcsössége. A vanília belesimul a kortyba, előtérbe helyezve a kávé fűszeres karakterét. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel, hiszen pontosan úgy sikerült a sör, ahogy elképzeltem: semmi nem lóg ki belőle, szép balanszban van az összes komponens. Pont annyira lett érdekes, hogy egy pohár elkortyolása közben is újabb és újabb dimenzióit tudja felfedezni az ember, de alacsony alkoholtartalma és frissítő karaktere miatt jó választás lehet egész estés ivósörnek is.

Ha te is megkóstolnád a Mange Takot, akkor webshopunkból magában vagy csomagban is házhoz rendelheted!