„Úgy tud tartalmas lenni, hogy közben nagyon szerethető is” – interjú Szilágyi Lászlóval, a tokaji Gizella Pince borászával

Több éves barátság fűz minket a tokaji Gizella Pincéhez, azon belül is Szilágyi Laci főborászhoz. Úgy gondoljuk, hogy ő hasonló szenvedéllyel áll az általa választott világhoz, mint mi a kisüzemi sörhöz, így nem meglepő, hogy a Hungarian Terroir-szériánk harmadik tagja (a 2018-as Spontan Hárslevelű) vele kollaborációban készült. Ahogy az sem, hogy amikor megkóstoltuk a 2019-es Tokaji Cuvée-jét, azonnal arra gondoltuk, hogy az alapszortimentünk pár tagjával kiegészülve minden adott lenne egy tökéletes kerti partihoz. A gondolatot tettek követték, valamint egy csomag a webshopunkban, ebből az alkalomból pedig egy villáminterjút is csináltunk az örökmozgó borásszal.

MONYO: Hogyan érint téged-titeket a mostani válság?

Olyan értelemben mindenképp rosszul, hogy az elmúlt években főleg arra fókuszáltunk, hogy jelen legyünk a legjobb éttermekben, illetve borbárokban. A mi szakmánkban az számít a csúcsnak, ha ott vagy ezeken a helyeken, a sommelierek ajánlják vagy poharazzák a tételeidet, a szakácsok pedig főznek hozzá. A válság viszont pont ezt a fine dining-világot érintette a legérzékenyebben, amelyik felszívta a magas minőségű, prémium borokat. Ez pedig természetesen minket is érint, ráadásul egyelőre nem is látjuk, hogy ez mikorra fog megváltozni.

De próbáljuk a dolgok jó oldalát nézni: elmozdultunk a közvetlen értékesítés felé. Az utóbbi években nagyon lefoglalt minket a külföldi piacralépés, valamint a már említett éttermekben való jelenlét, Emellett dolgozunk a webshopunkon is; próbáljuk csökkenteni a sebezhetőségünket, mert hát senki sem gondolta volna ezelőtt, hogy olyan előfordulhat, hogy 100%-ban leállnak az éttermek. Ráadásul a vásárlókkal való közvetlenebb kapcsolattartásból friss energiákat is nyerünk, amire most különösen nagy szükségünk van.

MONYO: Ha már webshop, nemrég debütált a Kerti parti pakkunk, aminek része egy üveg Gizella Furmint-Hárslevelű 2019 is.

Pont Lakatos Péterrel, a sales directorotokkal beszéltük, hogy az évek alatt azt vettük észre, hogy amit csinálunk az tök jó, mert nagyon rámentünk a magas minőségű, kiemelkedő beltartalmú borokra, ugyanakkor ezek azért inkább ünnepi tételek, amikből nem szívesen iszol meg egy üveggel, hanem kikérsz helyettük egy proseccót. Ezért 2018 után úgy döntöttünk, hogy kicsit „légiesíteni” kell egyes tételeket, hogy azok ideálisabbak legyenek a mindennapi fogyasztásra.

Ezért változtattunk a technikán, hogy a végeredmény sokkal könnyedebb, alacsonyabb alkoholtartalmú legyen a furmintokra jellemző fenolos-tapadós, mondhatni cseres íze nélkül. Ebben sokat segített a házasítás is; a hárslevelű egy nagyon barátságos fajta. A 2019-es évjárat pedig szerintem igazi áttörés: úgy tud tartalmas lenni, hogy közben nagyon szerethető is, simán lecsúszik belőle egy üveg, én magam is kipróbáltam. (nevet) Reggel pedig csak megiszol pár pohár vizet és teljesen rendben is vagy, nem fáj a fejed.

MONYO: Érdekes, hogy pont a furmintot választottátok, ami egy nehezebben eladható fajta.

Igen, az emberek nem akarnak édes borokat inni. De ez nem az ő hibájuk, hanem a mi kommunikációnké, mert nem tudjuk megértetni velük, hogy egy természetesen édes tokaji bor mennyire különleges dolog, mennyire kellene szeretni ahhoz, hogy ez működjön. Viszont külföldön, ahol sokkal jobban nyitottabbak erre az emberek, ott mindig nagyon örülnek neki. Ráadásul az „alapkategóriában” nagyon nehéz fogást találni a furminton. Nem mondom, hogy áttörést értünk el ezen a téren, mert biztos lehet még jobb bort is készíteni, de szerintem a napi fogyasztásra ez most ideális.