Történelmi sörök | MONYO Brewing Co.

Történelmi sörök nyomában

Cikksorozatunk első részében egy kis betekintést nyújtunk a sörkészítés történelmébe. A következő részben részletesen bemutatjuk az általunk készített (ókori ihletésű) sört és elkészítésének módját. A harmadik, s egyben utolsó fejezetben, pedig a házi sörfőzőknek adunk pár receptet otthoni kísérletezgetéshez. Vágjunk is bele a történelmi sörök megismerésébe!

Az első történelmi sörök

A sör történelmének hajnala homályba vész köszönhetően annak, hogy a gabona cukortartalma tökéletes táptalaj a vadélesztők által kiváltott véletlenszerű erjedésnek. Bár a sörfőzés feltételei (gabona, tűz, valamiféle edény) nagyjából Kr. e. 5000 körül teljesültek, az első bizonyítékai Kr. e. 7000-re tehetőek, és Kínából, valamint Mezopotámiából származnak. A Kína északi részén található Jihau-nál (Csiahu) fellelt kőedények vizsgálata során rizs, méz, szőlő és galagonya maradványokat találtak, így ez lehet az emberiség legősibb erjesztett italainak (kui) egyike, amelyet főleg temetéseken és vallási ünnepeken fogyasztottak.

Egy 6000 éves sumér tábla embereket ábrázol, akik hosszú szalmaszálak segítségével sört fogyasztanak egy hatalmas edényből. A sörfőzés sumér istennőjének, Ninkaszinak írt dicsőítő vers tartalmaz egy receptet, ami a legrégebbi, máig fennmaradt sörrecept. A költeményből az is kiderül, hogy a sört árpakenyérből főzték. Az iráni Zagrosz-hegységben fekvő Godin Tepe romjai rejtette maga alatt azon cserépedények maradványait, amelyekről kémiai analízis segítségével bebizonyították, hogy valaha árpából készült sör volt bennük. Mezopotámiában a sört csíráztatott árpából készült kétszersültből főzték (bappir), és hatalmas agyagkádakban erjesztették. Az alapanyagot gyakran évekig tárolták mielőtt felhasználták, és legalább húszféle sört készítettek. A modern korral ellentétben a legtöbb ókori kultúrában a női sörfőzők voltak túlsúlyban. Uruk városában fizetőeszközként is használták a sört. Több kifejezésük is létezett rá (sikaru, dida, ebir), és alapvetően az istenek ajándékának tekintették, amely boldoggá teszi az embereket.

Történelmi sörök nyomában | Fotó: ancient-egypt.com | MONYO Brewing Co.
Történelmi sörök nyomában | Fotó: ancient-egypt.com | MONYO Brewing Co.

A Gilgames-eposzban Enkidut egy papnő civilizálja azzal, hogy megtanítja kenyeret enni és sört inni. Ur városában lelték meg a híres Alulu-receptet Kr. e. 2050-ben, amely öt silasnyi (kb. 4,5 l), Alulu által főzött sör elkészítését taglalja. A babilóniai uralom idejéből származó Hammurapi törvényoszlopán is vannak sörrel kapcsolatos bejegyzések. Az egyik ilyen vízbefojtásra ítéli azt a sörfőzőt, aki átveri a vevőit. A napi fogyasztást is meghatározták társadalmi rang alapján: a munkások 2 litert, a köztisztviselők 3 litert, az ügyintézők és a papok 5 litert kaptak. A babiloni fogság alatt a zsidók is megtanulták, shekar volt a neve, később más alkoholokra is használták, feltételezhetően használtak benne komlót is.

Az ókori egyiptom

Az ókori Egyiptomban a sör – amelyet számos névvel illettek: heqet, tenemu, khahamet – a szegények itala volt, a gazdagok bort ittak. Mezopotámiából jutott el a Nílus völgyéig, kereskedők közvetítésével. Mitológiájuk szerint Ozirisz tanította meg őket a sörfőzésre. Egészségügyi okok miatt előnyben részesítették a vízzel szemben, mivel a Nílus számos egészségre ártalmas baktériumnak adott otthont, amelyek a forralás során elpusztultak. Ez az ital jelentette a halandók és az istenek között a kapcsolatot, ezt hangsúlyozandó augusztusban megrendezték a részegség ünnepét Szehmet isten tiszteletére.

Ókori egyiptomi falfestmény | Fotó: ancient-origins.net | MONYO Brewing Co.
Ókori egyiptomi falfestmény | Fotó: ancient-origins.net | MONYO Brewing Co.

Egyik legendájuk szerint ez a nedű mentette meg az emberiséget a pusztulástól. Az emberek meg akarták ölni az öreg Rét, ezért az isten bosszúból Hathor istennőt küldte egy Szehmet-oroszlán képében, hogy elpusztítsa az emberiséget. Ré hamarosan megkönyörült az embereken, de az istennőt már nem lehetett megfékezni, így vörösre festett sörrel itatták le, majd visszavitték az istenek közé. Fizetség gyanánt is funkcionált, a piramisok építői napi háromszor kaptak sört. Árpakenyérből készítették, amelyet vízben áztattak, szitálták, majd leerjesztettek, és a végén datolyával vagy fügével ízesítették, komló helyett sáfrányt, koriandert vagy borókát használtak. A végeredmény inkább emlékeztetett a kására, mintsem a mai sörökre, általában agyagkorsókból szívták ki egy nádszál segítségével. Alkoholtartalma nagyjából 3-4%-os volt. Gyógyszerként is tekintettek rá, legalább száz olyan orvosság receptjét ismerjük, amelynek ez volt az egyik alkotóeleme.

Sumer tábla | Fotó: calebsapp.com | Történelmi sörök nyomában | MONYO Brewing Co.
Sumer tábla, amely a sör kiosztását dokumentálja | Fotó: calebsapp.com | Történelmi sörök nyomában | MONYO Brewing Co.

Egyiptomból az ókori Görögországban folytatta tovább hódító útját a sör, itt “zythos” néven illették. Polübiosz Történetek című írásában megemlíti, hogy a főníciaiak készítettek árpabort (krithinos oinos) is, amelyet egy aranyból vagy ezüstből készült öblös edényekből, a kratérokból ittak.

Az ókori rómaiak és görögök is a barbárok alacsonyabb rendű italának tartották, Iulianus császár szerint ez az ital “büdös, mint egy kecske”.

Holnap folytatjuk.
(Borítókép innen.)

Hozzászólások

hozzászólás érkezett a bejegyzéshez.