Sour Rise, a maracujás sour ale

Ahogy az előző posztban beszámoltunk róla, elkészítettük az első sour ale-ünket. A mostani cikkünkben a sör elkészítésének történetét és módját mutatjuk be nektek. Jöjjön a Sour Rise, vagyis a rozsos-maracujás sour ale bemutatása.

Hogyan láttunk munkához?

A söreink tervezésénél mindig egy alapos kutatómunkával kezdünk. Így történt ez most is. Az előző posztunkban körbejártuk a sour ale-ek történetét, típusait, illetve bemutattuk azokat a mikroorganizmusokat, amelyek a savanyúságért felelősek. Végül az American Wild Ale/Sour ale kategória mellett döntöttünk, ami igazából egy különálló kategória. Leginkább a házisörfőzők és a kraft sörfőzdék használják ezt a kifejezést. A “wild” szó nem feltétlen jelent spontán-erjesztést, inkább azt mutatja, hogy különböző mikroorganizmusokat használtak a “hagyományos” sörélesztő helyett vagy azzal vegyesen. Nagyon tág kategória, gyakorlatilag az összes sour ale ide tartozik, ami nem illeszkedik a hagyományos európai savanyú sörök kategóriájába.

Többek közt ezeket kóstoltuk
Többek közt ezeket kóstoltuk

Kóstoljunk sört.

Egy jó sör tervezésének következő lépcsőfoka a különböző, kategórián belüli sörök kostolása. A következő lépés tehát az volt, hogy elzarándokoltunk a hazai sörgeek-ek szentélyébe, a Csakajósörbe. Itt vettünk nagyjából 10 féle mintadarabot, amiket a fogyasztók és a szakma egyaránt magasan jegyez. Crooked Stave, Prairie, Omnipollo, hogy csak néhányat kiemeljünk. Ezeknél a söröknél, ahogy korábban említettük sok irány létezik. Van aki csak „simán” savanyú sört készít, míg mások gyümölcsöt tesznek bele, léteznek hordóérlelt változatok, illetve erősen komlózott sour ale-ek egyaránt. Ezután összeültünk és tartottunk egy közös kóstolást. Sok izgalmas tételt ittunk. Volt, ami nagyon ízlett, s természetesen volt, ami kevésbé. Végül úgy döntöttünk, hogy gyümölcs hozzáadásával készült sour ale-t készítünk. Számunkra ezek voltak a közérthetőbb és populárisabb darabok.

Kóstoljunk gyümölcsöt.

Jó, de milyen gyümölcsöt tegyünk bele? –adódott a kérdés. Következő utunk a Fővám téri Vásárcsarnokba vezetett, ahol mindenféle egzotikus gyümölcsöt kerestünk és vásároltunk. Olyan gyümölcsöket is vettünk, amikről életünkbe nem hallottunk, szóval mindenképp egy újabb, izgalmas kóstoló etap következett. Próbaképpen belekevertük néhány sörbe is párat. Legizgalmasabbnak a maracuja (passiógyümölcs, golgotavirág), a gránátalma, a kumquat és a karambola bizonyult. Végül egy trópusi gyümölcs, a maracuja mellett döntöttünk. Ez harmonizált leginkább a sörrel, illetve a mi ízlésvilágunkhoz is ez állt a legközelebb.

Demózzunk!

A következő lépés, amikor elkészítjük a sört otthon, kis mennyiségben. Ezt nevezzük „demózásnak”. Az élesztőválasztás és a savanyítás technológiájának a kidolgozása következett. Több főzet készült, végül úgy döntöttünk, hogy egy joghurtkultúra-keveréket használunk, amelyben különböző Lactobacillusok, illetve Pediococcus is található. Ízben nem mentünk el az animális jegyek felé, nem toltuk túl a keserűséget, a savanyúságot pedig a fogyasztható tartományban tartottuk. Az alkoholtartalom sem lóg ki (5,4%), nem akartunk erős sört főzni. A cél az volt, hogy a sörünk egy igazi, szerethető képviselője legyen ennek a stílusnak.

Passiflora edulis, vagy közismertebb nevén a maracuja | Forrás: www.cibocreativo.com
Passiflora edulis, vagy közismertebb nevén a maracuja | Forrás: www.cibocreativo.com

Főzzük le nagyban!  

Az egy dolog, hogy valami működik kicsiben, de nagy mennyiségben is le kell tudni jól főzni a sört. Ehhez egy amerikai sörfőzdétől kértünk segítséget. Nyáron meglátogatott minket Szunyogh Peter, aki a floridai Tomoka Brewery alapítója és sörfőzőmestere. Ő már több alkalommal készített remek sour ale-t, ezért levélben megkerestük és elkezdtünk vele konzultálni, hogy milyen gyakorlati tippekkel, tanácsokkal tudná a munkánkat segíteni. Péter nagyon közvetlen és segítőkész volt, amit ezúton is köszönünk!

Miután megtörtént az alapsör lefőzése, (amelybe egy kis rozsmalátát tettünk, hogy a savanykás ízt támogassa, kiegészítse) a tartályba került sört a korábban említett baktériumkultúrákkal magas hőfokon savasítottuk/savanyítottuk. Miután megfelelőnek éreztük a végeredményt, beoltottuk sörélesztővel és az élesztőnek ideális hőmérsékleten leerjesztettük. Az erjedés utolsó szakaszában adagoltuk a sörbe a maracuja pürét, hogy a gyümölcsben található cukor is leerjedhessen.

Miért most főztük?

Kicsit talán furcsának tűnik, hogy egy könnyű, gyümölcsös, savanyú sörrel télen rukkolunk elő, de a sörfőzésben sokszor ez az időszak enged teret a kisérletezésnek. Ilyenkor a karácsonyi dömpingre készített sörök már leerjedtek, így ebben az időszakban van egy kis idő a “pilot” projektekre. A Sour Rise egyelőre csak hordós változatban elérhető. Természetesen, ha jól fogadjátok, illetve pozitívak a visszajelzések, akkor felvesszük a sört az állandó repertoárunkba.

Sour Rise címketerv
Sour Rise címketerv

A név

A Sour Rise név választásánál egy kicsit hajaztunk az angol „Sun Rise” kifejezésre. Magyarországon egy-két sört leszámítva még nem nagyon terjedt el a sour ale-ek készítése és fogyasztása. Reméljük, hogy a stílus felemelkedéséhez hozzá tudunk járulni ezzel a sörrel. A képen az első címketervek egyikét láthatjátok, ahogy napkorong formájában a maracuja gyümölcs megjelenik a horizonton.

Kóstold meg!

Reméljük sikerült meghozni a kedvetek egy jó sour ale ledöntéséhez vagy főzéséhez. Ha megkóstolnátok a sour ale-ünket, akkor gyertek el december 15-én a MONYO Brewing 2. születésnapjára a MONYO CAFE-ba. A helyek listáját, ahol elérhető lesz hamarosan közzétesszük. Várjuk az értékeléseiteket és véleményeiteket. Cheers!

Hozzászólások

hozzászólás érkezett a bejegyzéshez.