Évösszegző 2016: így látta a fogyasztó

Évösszegző sorozatunk első részében a fogyasztók mondják el a véleményüket.

A következő többrészes sorozatban a 2016-os évet vesszük górcső alá. Megpróbáltunk minden oldalról néhány érintettet megszólítani a témában. Így elmondhatták a véleményüket a vendéglátósok, a kritikusok/bloggerek, a fogyasztók és a sörfőzdék is. Négy kérdést juttatunk el hozzájuk, amelyek a következők voltak:

  1. Hogyan láttátok a 2016-os évet?
  2. Melyik volt a kedvenc magyar sörötök/söreitek 2016-ban?
  3. Szerintetek mi az, ami jól működik és mi az, amiben fejlődniük kellene a hazai kisüzemi sörfőzdéknek?
  4. Mi várható szerintetek 2017-ben a hazai sörpiacon?

Nem „megmondóemberek” szeretnénk lenni, csak szimplán érdekelt minket hogyan látjátok 2016 év végén a hazai helyzetet. A négy kérdéskör közül egyértelműen a hármas volt számunkra a legfontosabb. Mi az, amiben fejlődnie kellene a kisüzemi sörfőzdéknek. Ennek a nem reprezentatív cikksorozatnak egyértelműen a párbeszéd kialakítása, illetve a tapasztalatok begyűjtése a célja. A folyamatos fejlődés számunkra az egyik legfontosabb tényező.

Az első részben a sörfogyasztók véleményét olvashatjátok. Négy embertől kaptunk válaszokat, ezeket mutatjuk most be nektek. Lehet egy kicsit hosszú lesz a cikk, de végül úgy döntöttünk, hogy teljes egészében publikáljuk a visszajelzéseket. Ezúton is köszönjük nektek, hogy ilyen részletesen foglalkoztatok a kérdéssekkel. Természetesen várjuk a többi sörkedvelő véleményét is, akár Facebook oldalunkon hozzászólásban, vagy pedig itt a poszt alatti komment szekcióban. S akkor jöjjenek a kérdések és a válaszok.

Első Kraft Sörfesztivál 2016 | Fotó: presstobizz | Évösszegző 2016
  1. Hogyan láttátok a 2016-os évet?

› Az év elején be lett harangozva, hogy ez az év a láger söré lesz. De nem így lett. Úgy tűnik, a vevők nem hajlandóak craft beer/kézműves sör árat fizetni egy jobb lágerért, a nagyobb érdeklődés még mindig az IPA-k és APA-k irányában van. Idén is inkább azok mentek, bár én úgy láttam, a sötétebb sörök promója is beindult. Mondjuk ezt lehet, hogy a tél miatt érzékeltem csak. Emellett mennek a próbálkozások a speciális sörök területén, ebből viszont még nem találkoztam olyannal, amire felkaptam volna a fejem. (kpeti)

› Idén még inkább teret nyertek a hazai kisüzemi sörfőzdék és portékáik a fővárosban. Nyáron, szinte minden hétvégén volt valahol egy fesztivál, az ősz beálltával hetente akár két-három premier is. Ezek örömteli alkalmak, hisz a főző találkozik a fogyasztóval, eszmét cserélnek, mindenki boldog. Kicsit talán túl természetesnek is veszik ezt a bőséget a helyiek. A problémák akkor kezdődnek, amikor Budapest agglomerációján kívül megyünk. Van például Heves megyében söröző, ahol kézművest tudok inni? Hát Veszprémben? Hajdú-Biharban? Ha van is, esetleg valahol a megyeszékhelyeken. Pedig igény, még ha elenyésző is, de lenne rá. Szerintem. (B. Sándor)

› Mivel a sörös világba tavaly csöppentem bele igazán, az idei évre maradt a hazai sörszortiment behatóbb feltérképezése. Büszkén mondhatom, hogy ez sikerült is a lehetőségekhez mérten, már előítélet és feltételezések nélkül tudok a hazai sörökről nyilatkozni. Kevésbé személyes vizekre evezve az idei év a piac számára több szempontból is nagy fordulópont volt. Legfontosabb eleme az évnek talán az, hogy a kézműves sört, mint gasztronómiai tényezőt kezdik elfogadni az emberek. Közvetlen környezetemből látom, hogy az eddig uralkodó “túlárazott hátsó kerti pancsolmány” és “sznob-hipster italról” a sör státusza kezd eltolódni a kuriózum felé. Igaz, még így sem veszik le sokan a polcról a drága kis üveget a mindennapokban, de mint ünnepi ital és főleg mint hobbi ott él a köztudatban. Ehhez persze az kellett, hogy a jó sör végre eljusson vidékre is. Példának szülővárosomat, a kis Jászberényt tudom felhozni, ahol már több helyen (még csapon is) megjelent a kraft. Ez nagy szó, hiszen tavaly ezt még elképzelhetetlennek tartottam. A Balaton partját beterítette a Hedon, az Alföldön ott a Mad Scientist és a Szent Andrási, de még egy közepes Tescoban is ott van a polcon a bolt IPÁja vagy Portere (minőségről itt nem érdemes vitázni, de legalább a vásárlók találkoznak az “új” sörfajtákkal is). Van azonban még egy, sajnálatosabb trend is az idei évre, ez pedig a belső konfliktusok növekedése. Erre iskolapélda lehet Gyenge Zsolt kirohanása a kraft ellen. Persze nincsenek illúzióim, egy szakmában mindig is voltak (és lesznek) ellentétek, de ha egy vita már olyan mértéket ölt, hogy annak szeléből a fogyasztók is kapnak, az már jelent valamit. (S. András)

› Láttam a legutóbbi posztotokat Facebookon és sörforradalmár lévén picit magaménak is érzem ezt a dolgot és válaszolnék a kérdésekre. A szakdolgozatom is a belga sörkultúra hatásáról szól, ami az amerikai craft beer revolutiont illeti, így most nagyon érdekes ilyen szemszögből is megközelíteni az itthoni helyzetet. Egy év alatt rengeteget fordult a világ, rengetegen kezdtek házi sörfőzésbe, szerencsére terjed az ige és egyre jobban nyílik a piac abba az irányba, hogy valaki nem megy el az Élesztőbe vagy egyéb pubba nagyüzemi fejfájdítós lágert kérni (mindenki el tudja magában dönteni, mire gondolok), majd távozik felháborodva. Végre talán érti az ember mi az az IPA, és nem világos-sötét vonalon próbál mozogni. Jómagam is főzök, amikor csak időm van, Belgium megadta a kezdőlökést, amikor ott éltem. A 2016-os év egy “cultural blast” volt, rengeteg minden történt velünk. Jó példa erre, hogy itt Debrecenben még az első negyedévben a küszöböt rágtuk, egy üveg kézműves sört nem lehetett kapni, főleg nem pubokban. Dübörgött az egyetemista 2l PET palack kultúra (nem akarok degradálni senkit, annak is megvan a maga feelingje és helye). Azóta három pubban is virágzik a történet, vannak csapfoglalások, végre haladunk és kialakult egy mag, aki ezt imádja és végre hallathatjuk valahol a hangunk és olthatjuk a szomjunk. Külön öröm látni azt a kreativitást és motivációt, ami a főzdéket hajtja előre, köztük titeket is (lásd Hop Harvest). Imádjuk a Főzdeparkot és persze azokat is, akik ezen kívül esnek, jó látni ezt az összetartó filozófiát. Egyre több eredményt érünk el, a HopTop-os srácok nürnbergi sikere mellett sem mehetek itt el. 2016 egy hatalmas mérföldkő a kis kraft forradalmunk történelmében, amelyhez egyre több forradalmár csatlakozik. (Cs. Dániel)

A Balkezes Greyjoy-a nagyot ment idén | Fotó: beerporn.hu | Évösszegző 2016

-Melyik volt a kedvenc magyar sörötök/söreitek 2016-ban?

› A Beaver Fever hozzám nagyon közel áll, stoutban a Mecénás Gravity-je szuper, a HopTop Uluru-ja fergeteg (plusz pont az élesztőválasztás miatt) és ha nagy a fű és elment a diófa árnyéka, akkor jöhet a Rízmájer Cortez-e literszám. Amikor viszont nincs kéznél ilyen, kinyitom a hűtőt és iszom egy jó bécsi malátából és Brewers Gold komlóból főzött itthoni lágert. (kpeti)

› Az év legjobb sörei szerintem a Balkezes Greyjoy-a, a Mad Scientist-től a Jam72, és a MONYO-tól a Belgian Trip voltak. (B. Sándor)

› A kedvenc sörök kérdésre mindig nehéz a válasz, talán ha stílusonként kéne meghatározni, könnyebb lenne. Ami lényeges, hogy nagyon kevés főzet van, amire azt mondtam, hogy ezt el akarom felejteni. Szinte mindegyik hozott valami újat, olyan karaktert, amivel azonosulni tudtam és boldoggá tett. A Hop Harvest nagyot szólt nálam, a Midnight Express teljesen megérdemelten kapott elismerést, csak hogy ismertebb vizekre evezzek. Dimboék Red Currant Gose-ja óriási ötlet, tekintve ennek a sörfajtának a bukását, majd felemelkedését és az ezt követő amerikai kraft sztorit. Szerencsére egy egész listát írhatnék ide. (Cs. Dániel)

› Gondolkodás nélkül a GreyJoy. Kis gondolkodás után is, bár akkor már árnyalódik a kép. Bár még tavaly kóstoltam, de idén is kijött a MONYO két nagyágyúja, a Blöffös Franky és Boris. Remélem, a jövőben bővül ez a család is. Ide sorolnám, még ha kiemelés nélkül is a HopTop söreit, akik új főzdéhez képest hatalmasat robbantak nálam, a legrosszabb sörüket is vidáman veszem le a polcról (a Reczernél is ez a helyzet, valamit tudhatnak ott). Külön említést érdemel a szegedi Maláta Sörkert új projektje, a Guriban lefőzött Mandala széria. A 4 sörből (DIPA, gyömbéres IPA, Red ale, Porter) még csak hármat kóstoltam, de azok botrányosan jók. Remélem, ez hazánkba is behozza a helyi sörök és a sörturizmus fogalmát. Az év fajtája nálam a gose lett, ami viszont ritka a magyar piacon. Megemlíteném azért a Reketye L.A.B.-ját illetve személyes kedvencemet, a Dimbo vörös bogyós goséját. Bár utóbbi kevésbé klasszikus ebből a kategóriából, a kellemes íz és az az öngyilkos elhatározás, hogy a főzde egyetlen söre gose, elérte, hogy a szívemhez nőjön a kezdeményezés. Az élvonalba mozgott még a Mad Scientist, a Synthesis, a Zip’s és a Hübris is, de tőlük nem tudok így kiemelni konkrét sörélményt. (S. András)

HopTop Brewery a nürnbergi European Beer Star díjátadóján | Forrás: HopTop Brewery Facebook | Évösszegző 2016

-Szerintetek mi az, ami jól működik és mi az, amiben fejlődniük kellene a hazai kisüzemi sörfőzdéknek?

Vannak már egészen jó sörök, de még mindig elég vegyes a kép, mellé lehet nyúlni, viszont árban még mindig nagyon drágák ezek a sörök. Ha a kommersz sört 200 Ft környékére tesszük, akkor 4-500-ért vannak a már tényleg jó export sörök (Hacker-Pshorr) és a kisüzemi sörök pedig a top belga sörök áraival versenyeznek. És azért az ottani pár száz év előny meglátszik a sörökön, sokkal kisebb a mellényúlási lehetőség, mint egy kisüzeminél. Meg kell találni azt az arányt, amikor már jó a sör, de még nem annyira drága. A mindent bele, nem baj, ha drága lesz sör inkább házisörfőzős stratégia szerintem. Az osztrákoknál rengeteg kis sörfőzde van, nem törekszenek nagy tűzijátékra, csinálnak egy elfogadható sört elfogadható áron és kívülről úgy néz ki, nekik működik ez a koncepció. (kpeti)

› A fejlődés azt mutatja, hogy valamit jól csinálunk így együtt. Személyes észrevétel, hogy talán több belga ihletésű dolog lehetne a kínálatban, lassan elveszünk az IPA világban, bár sosem elég belőle (csak el ne fogyjon az összes Citra). Meginnék pár jó tripelt új köntösbe helyezve példának okáért. (Cs. Dániel)

› Azt gondolom, hogy a szcéna alapvetően jól működik. De tényleg! Azonban, én azt látom, hogy némelyik sörfőzde még 2016-ban sem tud mit kezdeni az online jelenléttel. Pedig a cégér legalább annyira fontos, mint a jó bor. Akarom mondani, sör. Ma már nem elég az, ha valaki létrehoz egy Facebook-profilt a főzdéjének, amire havonta egyszer ránéz. Az is kevés, ha a weblapját két évente frissíti. Állandó kapcsolat kell a világgal és szó szerint a világgal, 0-24-ben. (B. Sándor)

A hazai kézműves söröknek sok vonzereje van. A főzdék innováció készsége, a minőségre való törekvés és a közvetlen kommunikáció a rajongóbázissal mind ilyen. Ez utóbbira példa a GreyJoy első főzetének kóstoló kampánya vagy a már másodszorra megrendezett MONYOMad Scientist háború. Fesztivál fronton már kicsit kettős a helyzet, mert ugyanez a közvetlenség egyáltalán nem volt meg az idei Főzdefeszten (tisztelet a kivételeknek), a Kraft fesztre pedig sajnos nem tudtam eljutni (bár elképzelhetőnek tartom, hogy a főzdeparki rendezvény lassan átveszi a vezető sörös event szerepét). A fejleszteni valók terén az egyik sarkalatos pont egyértelműen a stabil minőség, amit a nagyobbak már tartanak, de a gerilláknál ez még kérdéses néha. Ide sorolnám továbbá a sörök elérhetőségét, amiből sok még mindig nem jut el vidékre (értsd: Budapesten kívül bárhova).

A többi kritika leginkább főzdespecifikus: A Legenda és a Rizmájer az igényességen, a Csupor a megbízhatóságon, a Zip’s a terjesztésen, a Szent András pedig az innovációkon fejleszthetne, hogy csak pár példát említsek. A MONYO esetében (ha már ide írok) ez a specifikus fejlesztés a bátrabb ötletek lennének. A BLK/WHT IPA hatalmas siker, mint ahogy a már említett Blöffös duó is, a két challenget viszont sajnos elfinomkodták. Mindkét sörben ott volt a tematikus aroma, de csak a háttérben, azoknak, akik nagyon figyelnek. Ezzel a réteggel nincs is baj, de a mangó és a torta esetében is azt éreztem, hogy ügyes háttértáncosok előtt nem volt produkció: a sör fő íze lapos. Tessék minket kicsit fejbe vágni valami markánssal, utána majd mindenki keresgélheti a háttértartalmakat. (S. András)

Első Kraft Sörfesztivál 2016 | Fotó: presstobizz | Évösszegző 2016

-Mi várható szerintetek 2017-ben a hazai sörpiacon?

› Szerintem folytatódni fog a sör menetelése, bízom benne, hogy a jó sör iránti kereslet nőni fog. El tudom képzelni, hogy 2017-ben a különlegesebb, új komlós sörök lesznek az izgalmasak és keresettek. A standard amerikai komlósok talán már nem fogják annyira felcsigázni a közönséget. Én ausztrál és új-zélandi komlókkal mennék előre. (kpeti)

› Mi várható jövőre? Még több díj, még több házi sörfőző és még több örömteli pillanat. Szinte kézzel fogható, vágható a levegőben az, ami jelenleg folyik itthon. Én úgy gondolom, ha így haladunk tovább, talán nem is hosszú évekről kell beszélni, hogy kraft nagyhatalomként mi is felkerüljünk a térképre. Véleményem szerint még közel sem telített a piacunk és még rengeteg padawan állhat át a sötét oldalra, akik jelenleg még az “adjunct lager” világban lelik örömüket és bőszen szidják a mi kis álomvilágunkat. Egy dolog biztos: elindultunk egy olyan úton, amin már nem lehet hiba. (Cs. Dániel)

› A várható jövő: a fővárosban az úgymond alsó középosztály, aki eddig csak a legegyszerűbb, nagyipari lágereket itta, egy lépéssel közelebb fog merészkedni a krafthoz. Persze, először nem a Black Aligator-hoz, vagy a Jam72-höz, hanem le fogja venni a multiban a polcról a Leffe-t, a Hoegarden-t (bocs!), aztán a Szent András Könnyét, majd neaggyisten a Culágert is. Mert megengedheti magának és néha ő is megérdemli a minőséget. Bár ez nem keddről szerdára virradóra fog bekövetkezni. Idő kell hozzá. Augusztusban pedig szeretnék megint a Főzdeparkban lenni, mert az idei Kraft feszt magasan az év legjobb rendezvénye volt. (B. Sándor)

› A jövő évtől sok megoldást és jó pár új problémát várok. A kraft-vonat egyértelműen robog előre, jönnek az új kézműves sörözők, új fesztiválok és ezzel együtt az új fogyasztók és az új főzdék is. Ez egyrészt a piac növekedését és talán az árak lejjebb szorulását is hozzák, másrészt viszont egy olyan telített mezőnyt, ahol bizony a lassabbak elhullanak (ennek első fecskéje volt a Hopfanatic is). Emiatt a szakmán belül kiéleződhetnek a konfliktusok, de remélem, hogy ebben lesz legkevésbé igazam. A hazai veterán sörfogyasztók egyre “nőnek fel” ízlés tekintetében, amivel megjelenik az igény az egzotikusabb fajták iránt is. Egyre több lesz a sour beer és a cask ale (csak hogy pár példát említsek), de a fő irányvonalat még mindig nem ezek határozzák meg. Az IPA érthetősége, egyszerűsége és egzotikuma miatt még marad a trónon, de mellé nőnek a barnák (főleg porter-stout) is. Dupla IPA-ból lehet még pár sikertörténet jövőre (a Mad Scientist Liquid Cocain-ja már így is látótávon belülre hozta a GreyJoyt), főleg, hogy minden stílusban egyre többen nyúlnak egzotikus (a német tisztasági törvényben nem szereplő) összetevőkhöz. 2017-től tehát egyszerre várom a sörpiac növekedését és letisztulását. (S. András)

A Mad Scientist sörfőzde az idei év egyik legjobbja | Fotó: Fekete Gyula | Évösszegző 2016

2016-os évösszegzőnk első részében a fogyasztók mondták el a véleményüket, a második felvonásban a kritikusok/bloggerek nyilatkoztak az idei évről, a harmadik cikkben néhány sörfőzde összegezte a 2016-os évet. A negyedik, és egyben záró posztban pedig a vendéglátósok osztották meg észrevételeiket.

Hozzászólások

hozzászólás érkezett a bejegyzéshez.